転生したらニセハメ撮りエロゲ世界でゴンバの神になってしまった。
1. Matsutake gomba az erdőben
Éppen felébredt álmából egy matsutake gomba alakjában. Nyújtózkodik egy nagyot. Majd álmosan körülnéz.
- Milyen kellemes idő van itt a lombok alatt. - Gondolta magában.
Kellemes meleg van, nem tűz a nap, egy kis szellő is fújdogál, és a nap sugarai vígan táncolnak a fák lombjai között a madarak vidám énekére.
- Igazi szunyókáló idő van.
Pislákoló gondolatait elnyomja az álom. Majd mintha lépteket hallana. Fel-fel ébred. De még nem tudja megkülönböztetni az álmot a valóságtól. Egyszer csak egy sötét árnyék jelenik meg.
- Hm, mi ez? Egy felhő?
A hatalmas árnyék lehajol hozzá. És a homályos, pislákoló valóság hirtelen, villámgyorsan kiélesedik.
- Egy óriás! Futás!
Ekkor mintha csak a szél himbálná ide-oda a gombát némán. Úgy tűnik, hogy csak a fejében hallja a saját kétségbeesett hangját.
- Nem tudok elfutni! Mintha földbe gyökerezett volna a lábam!
Az árnyék megragadja, és leszedi a gombát.
- Uwaaa!!! Ez micsoda!? Ez tényleg be akar kapni!?
Az ismeretlen ember bekapja a gomba kalapját és ráharap. A gomba felsikít, most már úgy, hogy azt az ember is meghallja. Ezzel együtt hirtelen megdagad, megnő, kiakasztva az állkapcsát az embernek. Beledagadt a szájába a kalapja, így a fogak továbbra is szúrják. Az embernek eláll a lélegzete a döbbenettől és a szájába dagadt gombától. Fuldoklik. A gomba hangosan visít és pánikba esve rángatózik. Riadtan ficánkol, ide-oda rángatva magával az ember fejét. Az ember két kézzel megragadja a szájából kilógó, ficánkoló, vaskos tönköt, és teljes erőből megpróbálja kihúzni a szájából. A markában a tönk mintha egy gyilkos anaconda izmos teste harcolna az életéért. Ekkor a gomba kicsit kissebb lesz és kitudja rántani a szájából. Az ember térdre rogyott, előre dőlt, összekuporodott, kezei között szorítja a nyáltól csatakos gombát. Mintha csak bocsánatot kérne tőle. Zihál, köhög, öklendezik. Arca vörösen lángol, leizzadt. Taknya, nyála folyik egyszerre, szeméből kicsordult a könny.
Könnyes szemmel felnéz a gombára, aminek kalapja fényesen csillog a nyáltól. Taknyos nyál fonalak lógnak a szájától a gombáig. Még köhög egy párat majd felül. A gomba egészen össze töpörödik, vissza eredeti méretére. Majd megszólal.
- Oh, bocsánat. Csak pánikba estem. Nem volt szándékos. Nem is tudtam, hogy képes vagyok ilyesmire.
A fiatalember közben fájdalmas arccal, könnyel a szemében, két kezével tapogatja sajgó állkapcsát. Majd hirtelen elönti a düh és előre veti magát. Összeakarja zúzni a gombát az öklével. A gomba megijed. Ekkor a földből egy hatalmas gomba robban ki, megállítva az ember támadását. Az embernek megint elakadt a lélegzete, a gyomrába csapódott méretes gombától és a csodálkozástól. De a nagyra nőtt gomba máris ellentámadásba kezd. Megszívja magát és előre tör akár egy faltörő kos és neki löki egy fának az embert, aki majd kiköpi a tüdejét. Majd a faltörő kos gomba vissza húzódik, de csak, hogy újból neki lendüljön, és még egyszer beleverjen a gyomrába. Amitől üres gyomorsavat hányt fel az ember.
Amikor ezt látta a gomba felbátorodott.
- Wow! Ezt én csináltam? Látod, nem szép dolog a kicsit bántani. Hm? Még mit tudok?
Ekkor újabb vaskos gombák bukkantak fel az ember körül a földből. A faltörő kos gomba hátrahúzódott helyet adva a többi kissebb gombának. Persze ezek is jóval nagyobbak voltak egy átlag gombánál. Közre fogva bokszolni kezdték. Három szép szál gomba egymást váltva bólintott bele a hasába, egyik a másik után. Befeszíti a hasizmait, hogy védekezzen a csapások ellen. Majd két kezével eltolja magától a két szélső gombát. Majd felhúzza a térdeit és két lábbal eltolja a harmadikat és felüvölt.
- Hagyd abba!
A gombák megállnak. A madarak elhallgattak. A szél se mozdult. Majd egy hangos, morajló, korgó, morgó hang rengette meg az erdő csöndjét. A madarak rémülten felrepültek a lombkoronából. Az ember arca hirtelen nagyon sápadtnak és beesettnek tűnt. A gyomra korgott.
- Csak, nagyon éhes vagyok. - nyöszörögte elcsigázottan. - Már két napja nem ettem. Azt hittem egy ehető gomba vagy. Sajnálom.
Ezután lecsukódott a szeme és félrebillent a feje.
- Ne halj meg! - Üvöltötte könnyekkel küszködve a gomba. Csak most vette észre mennyire ki van merülve. - Ahogy látom ezek mind ehető gombák. - Gondolkodott magában. - Lássuk sikerül-e?
A két nagy gomba közrefogja, és kalapjukkal beállítják az ájult fejét. Eközben a lába közül, a földből, normál méretű matsutake gombák kezdenek kiugrálni, amik aztán sorban felfelé araszolnak a testén. Az elsőként felérő gomba megbökdösi az ajkait. Udvariasan bekopog mielőtt bemenne. Kicsit megbökik az arcát, hogy kinyissa a száját. Mikor a gombák végre kinyitásra bírták a száját, tülekedni kezdenek.
- Hékás, csak szép sorban!
Erre libasorban elkezdtek bevonulni, bekúszni a szájába a szép szál matsutake gombák. Egyik a másik után. Nem akadtak meg a torkán. Szépen leevickéltek a gyomrába. Nem mentek félre. Jól megtömte a gyomrát matsutake gombákkal. Tele tömte. Az embernek kikerekedett a hasa akár a duda. A gomba kényszer etetést hajtott végre. Pedig a szerencsétlen magától is tudott volna enni ha hagyta volna.
2. Hifa (Hyphae) csápok
Az ember ájultan alszik. Néha felböfögött álmából. Kaja kómába esett. Ez a sok gomba kinyomja belőle a levegőt, alulról és felülről is. Jó ideig eltart mire megemészti a sok egész gombát.
- Ez talán kicsit sok volt. - Mondta a gomba.
Sóhajtott. Kicsit le volt kókadva. Maga elé nézett.
- Na várjunk csak. Mintha vizet éreznék. - És elszökdécselt.
Egy tó volt a közelben. Belenézett, de a tó tükrében csak egy gombát látott. Közelebb hajolt. Majd rémülten ficánkolt és paskolta a víz felszínét.
- Ez nem igaz. Mi ez? Mi ez!?
Hitetlenkedve hevesen csapkodta a vizet. De akárhányszor kisimult a víz felszíne, mindig ugyanazt a képet mutatta. Egy matsutake gomba képét.
- Akkor ez tényleg én vagyok. Nem csoda, hogy meg akart enni.
Nagyot sóhajtott. Majd korgott a gyomra.
- Úgy tűnik én is étvágygerjesztőnek találom magam.
Visszafordult. Vissza szökdécselt. Látta a fa tövében fekvő, teli hassal horkoló fiatalembert.
- Kár, hogy alszik. Lenne hozzá pár kérdésem. Például, hogy kerültem ide, és mi ez a hely?
Körbenézett. Magasan a fák lombjait végigborzolta a szél.
- Tehát ez nem az óriások erdeje. Csak én vagyok ilyen kicsi.
Sóhajtott. Lekókadt a feje. Megint korgott a gyomra.
- Hirtelen valamiért én is úgy megéheztem. Úgy tűnik sok energiám ment el arra, hogy megetessem.
Felnézett. Az alvó fiatalember látványa hirtelen különös érzéssel töltötte el.
- Milyen jó is lenne teli hassal aludni egyet. Szinte érzem ahogy összefut a számban a nyál. Na, várjunk csak!
Rázta meg a fejét.
- Mi volt ez az érzés ami hirtelen elfogott?! - Kérdezte döbbenten elpirulva magától. Megint az emberre nézett.
- Valamiért olyan étvágygerjesztőnek tűnik. Nem! Nem szabad! Verd ki a fejedből! Nyugodj le!
Elpirulva hevesen csóválta a fejét.
De az éhsége nem nyugodott. Nézte a teli hassal, békésen alvó fiatalembert. Hirtelen megszédült. Kavarog a világ és nem tud másra koncentrálni. Csak az alvó férfira tud fókuszálni.
- Nem tudom tovább türtőztetni magam.
Ekkor a földből hifa csápok kezdtek előbújni. A gomba gyökereinek a neve az, hogy hifa (Hyphae). A vékony, halványan áttetsző csápok előre törtek és elkezdték körülvenni a mit sem sejtő alvó embert, és végig tapogatták az egész testét. A gomba nagyot nyelt. Érezte az ízét, összefutott a szájában a nyál.
- Valamiért nagyon finom íze van.
A hifa csápok az alvó körül tekeregtek. Nyalogatták, ízlelgették. Egyre izgatottabban, egyre gyorsabban, egyre fényesebben. Ahogy nőtt a csápok izgatottsága, sárgás fénnyel kezdett ragyogni a végük. Az ember teste is ragyogni kezdett olyannyira, hogy már nem is látszottak a ruhái. A gomba érzékien nyögött.
- Ah! De jó! Ez az! De finom. Úgy érzem tele vagyok.
Majd a ragyogó fény szétfoszlott. Káprázatos, csillogó fényporként robbant szét. Amik mint a fénylő hópelyhek elolvadtak, elillantak mielőtt földet érhettek volna.
A hifa csápok eltüntették, lebontották és elemésztették az ember összes ruhadarabját. De még a csupasz testének az elhalt bőrhám rétegét is megette. A hifa csápok visszahúzódtak.
- Hm. Ez most nagyon jólesett. Úgy tűnik ezeken a csápokon keresztül tudok táplálkozni. És az elemésztés fényjelenséggel párosul. Mintha a számban olvadt volna szét egy keksz. Először kemény, de a nyál feloldja és szétmállik. Szégyellem bevallani, de a hab a tortán a veríték és az elhalt bőr volt. Még soha nem kóstoltam 15 éves fiút. Olyan pikánsan izgató íze volt.
Egy pillanatra megakadt.
- Ez honnan jött? Nem tudom de olyan íze volt mintegy 15 éves fiúnak pedig még sosem kóstoltam.
- Oh, elnézést. Kissé elvesztettem a fejem. - nézett az ember felé.
Csak a meztelen test maradt. Ott feküdt az alvó ember, kikerekedett hassal, pucéran, csillogóan tisztán a fa tövében.
- Nem hagyhatom itt ilyen állapotban.
Koncentrált. Erre a fiatalember lábai között kipattant, előbukkant egy jókora gomba a földből, hogy kitakarja az ágyékát.
- Hm. Jó lesz.
Majd kidőlt, mivel ő is dagadtra ette magát. A kerekre dagadt tönkű gomba is álomba zuhant.
